Egy ideje azon ügyben folytatok „keresztes hadjáratot” -- és próbálom minél szemléletesebben kifejezni -- hogy totál nem mindegy, hogy mit edzünk, azon túl ugye, hogy valaki nem is edz semmit. Van, amikor betegséghez és annak gyógyszerezéséhez hasonlítom a témát: nem mindegy, hogy adott bajra milyen gyógyszert szedsz. Nem elég bármit bevenni (sőt káros).
Most felötlött bennem, hogy az edzés tulajdonképpen teljesen az étkezés analógiájára működik és ez valószínűleg közelebb áll az emberek gondolkodásmódjához:
- Mindenki tudja, hogy enni kell. Kihagyhatatlan. Az edzés ugyanilyen.
- Mindenki tudja, hogy a táplálkozásnak van mennyiségi és minőségi jellemzője. Az edzés ugyanilyen.
- Nem biztos, hogy mindenki pontosan tudja, de például diétánál sem az a cél, hogy minél kevesebbet együnk (és a nulla evés felé haladva nő a sikeresség). Van egy optimális mennyiség. Az edzés ugyanilyen.
- A legtöbben sejtik, hogy az ételeknek van minősége és a mennyiségük kontrollálásán túl ez a paraméter is fontos szerepet játszik. Abszolút nem mindegy, hogy miből viszed be a kalóriáidat! Az edzés ugyanilyen: abszolút nem mindegy, hogy edzés címszó alatt mit csinálsz.
- Van a chips, meg a banán.
- Van a parizer, meg a lazac.
- Van a kocogás, meg a sokoldalú terhelést használó edzés (mindenféle mozgás, súlyzók és saját testes gyakorlatok is).
