Nem gyakori, de nem először fordult elő most már, hogy valakit lényegében elküldtünk a BUDAPEST BARBELL-ből. Kis csapatunkat régi vágású sport-szakosztályhoz hasonlóan képzeltük el mindig is és nem úgy mint a mai kommercális edzőtermekben folyó tevékenységet. Azaz sikeres és keményen dolgozó sportolók mellé kerülhetsz be, hogy állandó szakszerű irányítás mellett motiváltan végezhesd a céljaidhoz eljuttató edzést. Azonban ez nem mágia és nem „nemi erőszak”, az edző egymagában nem tudja teljesíteni az egész feladatot. Mindig azt mondogatom, hogy szikrából tudunk komoly tüzet csiholni, de ha szikra sincs, akkor semmi sem lesz.
Kettőn áll a vásár tehát mint a táncban. Ha valaki annak ellenére sem tudja mentálisan befogadni az utasításokat és ténylegesen azt csinálni, amit a mellette álló szakember folyamatosan mond, pláne olyan egyszerű gyakorlatokban mint a fekvőtámasz és a húzódzkodás, akkor az egy idő után nem elfogadható. Ha valaki nem érti, hogy milyen gyakorlatra gondol az edző, amikor egy utasítást kap, pedig az a gyakorlat az első naptól kezdve rendszeresen szerepel a programban, akkor az több, mint elszomorító, és nem lehet másképp felfogni mint hogy lefesti az illető mentális hozzáállását az edzéshez. Az ilyesmi pedig demoralizáló mindenki számára.
Mivel mi a helységet és a berendezést nem áruljuk, csak a fejlődésben vagyunk érdekeltek; valamint többen vannak, mint elegen, akik képesek a komoly hozzáállásra, ezért eljön egy pont, amikor megválunk emberektől. Azt is sokszor szoktam mondani, hogy az életben valójában semmi nem kötelező! A dolgoknak általában ára és feltétele van, a te döntésed, hogy ezeket megfizeted-e és megfelelsz-e!
Összefoglalva: Spárta van vazze! :))
