2007. július 8.
Mostanában (is) sok kérdés kapcsán felmerül az, hogy a "hagyományos", intézményesített oktatás során szétosztott tudás, ami a fitness ipar szereplőinél és a sportolók nagyobb hányadánál felfedezhető, meglehetős ellentétben áll a ténylegesen haladó szakemberek tanácsaival, nézeteivel szemben, melyeket mi is folyamatosan publikálunk és képviselünk. Mindezzel szembesülve egyesek direkt módon -- valamint némileg meghökkenve és mérgesen -- felteszik a kérdést: "Akkor most dobjam el a diplomámat?!"
Nem meglepetés szerintem, hogy a konfliktust jelentő kérdések egy nagy csoportja a zsírégetésre vonatkozik és azon belül is az aerob/kardió edzésre és a mágikusnak tartott pulzusszám tartományokra, "zsírégető zónára". Többek között Alwyn Cosgrove is sokat beszél arról mostanában, hogy az amerikai fitness iparban szintén olyan helyzet van, amikor is a kliensek lefogyasztásának ágazata milliárd dolláros szegmens, de a magukat fitness szakembernek nevezők többsége valójában totálisan tájékozatlan arról, hogy mit is igényel a hatékony zsírégetés és dogmatikus, tévedésekkel teletűzdelt régi koncepciókat alkalmaznak, és lényegében erre a leginkább igényelt és üzletileg kiaknázható feladatra nincs meg képességük.
Azt is megjegyzi Cosgrove, hogy valójában a testépítők tudnak a legtöbbet a zsírégetésről, ami az eredményeikből nyilvánvaló, még akkor is, ha levonjunk a gyakran alkalmazott doppingszerek hatását. Most csak megjegyzésként szúrom be ide, hogy ha összevetjük a két tábor edzését, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a testépítők az intenzív súlyzós edzést alkalmazzák mint elsődleges mozgásforma -- a diéta alatt is -- míg a hagyományos fitness ipar a klienseikkel nem ezt teszi, főleg, ha nőkről beszélünk.
Mi a helyzet tehát a jelenlegi edzői képesítésekkel? Én nagy híve vagyok a tudománynak és a szisztematikus tanulásnak, de az a probléma, hogy egy szint alatt nem vagy képes megítélni egyiknek sem a színvonalát, és el kell fogadnunk, hogy a tudományos kutatásoknak és az iskolai oktatásnak is igen változó a minősége. És ahogy Coach Glassman a CrossFit-től mondja: „A világ legsikeresebb sportolói és edzői annyira támaszkodnak az edzéstudományokra, mint egy vadász a tangóharmonikára!", illetve Cosgrove: „A tudomány azt próbálja megmagyarázni, amit a jó edzők már régóta sikerrel alkalmaznak."
Lássuk be, amikor egy intézmény meghatároz egy oktatási anyagot és kiad egy papírt, akkor inkább a biztonságra játszik és mondjuk úgy, „garanciát" vállal, ami alapvetően az elmaradottságot erősíti a kurrens, legfrissebb tudáshoz képest, ami a szemükben esetleg „kísérleti" (persze egyáltalán nem biztos, hogy a hozzájuk képest „friss" tudás nem sok éves már.) Egy nagyobb intézmény, a lefektetett tananyagával egyetemben, ugyanúgy sokkal nehezebben, lassabban mozdul, mint egy ország hivatalos, népes és gépesített hadserege egy kicsiny, agilis gerilla csapat ellen. Hiába érnek el sikereket a gerillák, az igazi seregnek, a nyerő esélyesnek a „hivatalos", nagy hadsereget feltételezik az emberek, ugyanúgy, mint a fitness iparban „papírt". Egyszerű emberi tulajdonságok is belejátszanak az egyenletbe: kevés olyan szakember, oktató, intézmény van, akik könnyedén előállnak azzal, hogy bocs, amit eddig mondtunk az téves és itt van a valóság.
Én azt mondom, hogy a diplomát nem kell eldobni, mert ahogy egy barátom mondta a harmadik papírja megszerzésekor, kevés helyet foglal a polcon, és sok olyan alapvető téma van, ami általános konszenzusnak örvend (anatómia, stb.), de a kritikus gondolkodás kifejlesztése, a minél szélesebb tudásalap megteremtése számtalan forrás figyelembevételével, és a gyakorlatban sikeresek technikáira való nyitottság neked fog nagy szívességet tenni.
UI: Az kicsit vicces azért, amikor olyanok kardoskodnak az igazuk és a papírjuk mellett, akik azért lépnek kontaktusba veled, mert nem működik az, amit a megtanult tudásukra alapozva csinálnak és segítséget kérnek.
