BUDAPEST BARBELL fejlesztési project — RKC kettlebell instruktor képzettség megszerzése
Október első hétvégéjén intenzív, háromnapos kurzus során megszereztem a Russian Kettlebell Challenge (RKC), vagyis a Pavel Tsatsouline-féle „hard style” kettlebell rendszer oktatói képesítését. Ezzel tulajdonképpen egy kör bezárult, mivel én már 2005. januárjában írtam a Tesztoszteron.hu-n Pavelról: Gonosz Orosz - Pavel Tsatsouline az erőfejlesztés új guruja, illetve 2006. nyarán már swinggeltem (igaz kínai) kettlebellel valamennyit (mást nem is lehet vele nagyon csinálni).
A szakmai műhelynek létrehozott BUDAPEST BARBELL alapvető filozófiájának megfelelően intenzíven megyünk versenyeredmények után — nem is egy aranyat nyertünk különböző sportokban, beleértve Magyar Bajnokságokat is — és szakmai fejlődés terén is folyamatosan akarunk előre 
lépni. Mivel rendszerünk CrossFit alapokon indult, amely sok önállóan is létező és helyét megálló sport fúziója, ezért fontos, hogy ezekben a sportokban minél nagyobb jártasságot szerezzünk. Két évtizedes súlyzós múlt után az alapvető súlyzózás (testépítésben, erőemelésben szereplő gyakorlatok) terén magas szinten eleve jártasak voltunk, de első dolgom volt, hogy kb. egy évet a BKV súlyemelő klubban is eltöltsek, hogy megalapozzam az olimpiai súlyemelést. Hasonlóan, mivel a kettlebell is egy erős, önálló, kiterjedt rendszer, valamint része a CrossFit-nek, mindenképpen meg akartam szerezni ebben is egy képesítést.
Lakatos Péter, az „intézményesített Mr. Kettlebell” Magyarországon és Európa más részein is, megtette azt a szívességet, hogy beindította a mozgalmat és szervezi hazánkba is az RKC kurzusokat. A célom tehát sokrétű volt: az, hogy finomítsam a saját kettlebell technikámat és az oktatói színvonalamat, papírt szerezzek róla, és megismerjem egy kiépített másik rendszer részleteit.
Mi is az RKC instruktori kurzus hétvége?
Azzal mindenkinek tisztában kell lenni, hogy ez a 3 napos hétvége nem arra szolgál, hogy te itt tanulj meg kettlebellel edzeni, nyilvánvalóan erre ez az időszak nem elégséges, hanem az oktatási metodológia tanításáról és tulajdonképpen egy hosszú vizsgáról van szó. Ide már felkészülten kell érkezni, amihez azt hiszem az átlagnak legalább fél év, oktatóval való felkészülés szükségeltetik, persze ez nagyban függ az egyén ügyességétől és edzésmúltjától is. Mivel ezen a hétvégén a jelentkezők fele megbukott, valamint vannak olyanok, akik már el sem jöttek, azt kell mondanom, hogy a nagy többségnek igen nagy kihívást jelent a felkészülés!
Mint említettem, az RKC hétvége annyiban nem csak vizsga, hogy azt a részt erősen oktatják, hogy te mint instruktor miként adhatod tovább a technikákat. Természetesen az RKC-ben is vannak szintek, mivel nem lehet az egész tudást egyszerre befogadni. Az első szinten a következő legfontosabb gyakorlatok kerülnek kivesézésre:
- Lengetés
- Török felállás
- Felvétel
- Nyomás
- Szakítás
- Elölguggolás
Ez a gyakorlatkör már önmagában elég komplett palettát képez. A három nap között el vannak osztva a mozdulatok. Az oktatás struktúrája igen kiváló. Ezen a kurzuson a vezető instruktorok Andrea DuCane és Brett „Shake & Bake” Jones mesterek voltak, valamint Lakatos Peti (RKC II, Team Leader) is oktatott egy blokkot, a nyomást, valamint vezette a vizsga edzést. Minden gyakorlat le van bontva részekre és az egyes részekhez számos olyan rávezető mozdulat kerül bemutatásra, amelyek gyakorlatilag garantálják, hogy az alany kivitelezése elfogadhatóvá váljék és megtapasztalja azt, hogy mit is kell érezni az adott pozícióban. Csak egy példaként: a közvetlenül fallal szembeni guggolás gyakorlatilag semmi mást nem tesz lehetővé, mint hogy a helyes, hátratolt csípőjű lemenetelt végezd. A hétvége az instruktor jelöltek számára párokban zajlik, így a gyakorlatokat magad is végzed, valamint a párodon megfigyeled és javítod. Adott mennyiségű anyag elsajátítása után a blokkot egy kis edzés zárja, ami a tanultakat foglalja magában.
Mivel a hétvége és az egész RKC katonás jellegű, karakter formálásnak (és persze gyakorlásnak) a fundamentális lengetés gyakorlat igen nagy mennyiségben kerül „kiosztásra”. Brett órája 10-15 percenként csipogott és átlagban 20 ismétlés valamilyen lengetés variációt kellett végezni mindentől függetlenül, ami a hétvége során már négyjegyű szummázatot ért el.
Mi a vizsga?
Követelmény, hogy az RKC kurzusra eleve felkészülten kellett érkezni, így némi bemelegítés után „bele a közepébe” módon a szakítás teszt következett mindjárt. Testsúly és nemek alapján meg van szabva adott súly és ismétlésszám, amit egy kézcserével el kell érni. Valószínűleg ez az a része a vizsgasorozatnak, amin a legtöbb ember kiesik. A szakítás nagyon technikás gyakorlat és nagyon fárasztó is — de nem csak központilag, hanem a csípő, törzs, váll-stabilitás és alkar/fogás területén is. Én szeretem a kihívásokban a kihívásokat keresni, így direkt Brett Jones-hoz álltam és nála teljesítettem a feladatott, ami nem volt könnyű. Ennél éreztem leginkább, hogy több készülés rámfért volna (erről majd később).
Az RKC-ban szimpatikus, hogy folyamatosan a kurzus oktatóit és az alanyokat is megfigyelik a hétvége során és értékelésre kerül a hozzáállás, erőfeszítés, színvonal, stb. Nagy örömmel töltött el, hogy Andrea külön megdicsért azért, hogy az általa „problémásnak” nevezett partnerem mellett látták, hogy végig ott voltam, figyeltem rá, segítettem. Az illető egy idősebb hölgy volt, aki, ha úgy általában nézem, tiszteletreméltó volt azért, ahogy teljesített, de nagyon elkezdett fáradni a hétvége során és ha onnan nézem, hogy valóban teljes értékű oktatói szintet elért-e, akkor azt kell mondanom, hogy nem és meg is bukott szegény.
A szakítás teszt csak a „belépő” vizsga, a harmadik napon egyenként be kellett mutatni a hat gyakorlatot, illetve azok kért verzióit. Ezek voltak étlapon:
- lengetés két kettlebellel (két szett, így a helyes felvételt, letételt, minden részletet jobban meg lehetett figyelni)
- felvétel és nyomás két kettlebellel, illetve egy felvétel és több nyomás két kettlebellel
- felállás egy kettlebellel
- szakítás egy kettlebellel
- felvétel és elölguggolás két kettlebellel
A zárónapon volt az utolsó előtti, talán legfontosabb vizsgatétel, a felkészületlen „áldozatok” próba-tanítása. Őket a szervezők hívták meg, hogy alanyok legyenek ehhez. 50 perc alatt a lengetést és felállást kellett annyira betanítani, hogy az óra maradék részében egy általunk összeállított köredzés formájában megérezzék, milyen is egy KB edzés. Én egy fiatal, nagyon magas és vékony srácot kaptam, aki még soha nem kettlebellezett, de konditeremben már volt. A feladatunk során mindent megfigyeltek, kezdve a biztonságra való törekvéstől a rávezető gyakorlatok optimális alkalmazásáig. Nekem sikerült mindkét gyakorlatot betanítanom.
Ezután már csak a záró vizsga-edzés volt vissza, amit Péter vezetett. Az időjárás és a terep kímélése miatt a teremben maradtunk. Volt egy-két szett a 20 perces körben, ami valóban nehéz volt, de összességében nem volt túl drámai kihívás nekem ez a záró edzés. Péterrel beszéltem is, aki úgy ítélte meg, hogy túl vegyes a csoport, valamint látta a fáradásukat, így ehhez igazította a terhelést.
A hivatalos RKC kurzust a gratulációk, a „csoport pacsi” és az RKC… RKC… kurjongatás zárta. Brett a végén még tartott „stupid human tricks” bemutatót, tehát erődemonstrációt kettlebell emelésekben, kártyatépésben és szöghajlításban; valamint előzetest a Funkcionális Mozgásszűrés rendszer anyagából.
Felkészülésem
Mivel nagyon előre nem voltak a dolgok eltervezve, ezért nem is lett volna lehetőségem nagyon sokat készülni csak kettlebellel. Mindenképpen akartam idén egy erőemelő érmet hozni a BARBELL-nak már idén, így májustól főleg ezekre a júliusi és szeptemberi versenyekre készültem. A szeptember 13-i kupa után kezdtem csak el a dedikált KB edzést, ami tehát két és fél hetet jelentett. Nem akarom magamat futtatni, de a 20 éves edzésmúlt és a CrossFit edzés lehetővé tette ezt a luxust.
Túl nagy bonyolultságot nem vittem a dologba: nyomtam, főleg 24 kilóval (már nem mentem 32-re); lengetésben elkezdtem napi több százakra föltornászni a dózist, hogy ez se legyen sokk; végeztem a Brett Jones preparációs köröket; és elsősorban maximális ismétléses szakításokkal próbálkoztam, főleg, amíg le nem szakadt a tenyerem az utolsó előtti héten. A végén ráálltam a korábbi záróedzés libikóka nyomás sétálva/lengetés kombinációra is. A szakításban éreztem főleg, hogy technikailag és kitartásban is rámfért volna még specifikus tréning.
Összességében megfelelően fel voltam készülve, nem volt problémám. Az első nap után volt némi farizom és külső temérdekizom izomlázam –- az ember mégis jobban feszít, ha csoportban és neves emberek vigyázó szeme alatt edz. Az izomláz nem fokozódott a napok haladtával, és az általános fáradtság növekedés sem volt durva annak ellenére, hogy nagyon nem az én műfajom a korán kelés.
Jó testamentum az általános edzésmódszerünk mellett, hogy annak ellenére, hogy soha nem fogtam 32 kilósnál nagyobb kettlebellt, a 40-est nagyobb gond nélkül kinyomtam, és a 48-ast is felvettem (70 kg alatt mérlegeltem első nap).
Még ez-az
Valamiért kicsit mindig meglepődök, amikor élőben találkozok emberekkel, akik ismernek engem, illetve a BARBELL-t, CrossFit-et. Sok végzett és kandidáló RKC jött oda hozzám, érdeklődtek, kedvesek voltak, sőt jelezték, hogy eljönnének hozzánk eszmecserére. Persze azért nem maradhatott el némi kritika sem a CF-felé, de nagyon kultúráltan megvitattuk a felmerülő dolgokat.
A mostani képzéssel szemben elkezdett a hétvégén kialakulni a végzettek irányából egy kis nemtetszés hullám, mivel szerintük az övék sokkal keményebb volt. Nyilván valamilyen szinten ez múlik azon is, hogy kik a fő oktatók, milyen a személyiségük (nyilván Pavel a legkeményebb), de ha jól vettem ki Péter szavaiból, kicsit inkább az oktatás színvonalának garantálása felé megy a trend. A kritika nem fair azokkal szemben, akik a keményebb műsort is végigcsinálták volna, kibírták volna a melegebb időt is — nem rajtunk múlott a dolog. Én mondhatom, hogy előző hétvégén megcsináltam a „klasszikus” vizsga edzést a súlykategóriámnál nagyobb kettlebellekkel (20 helyett 24 kilósokkal).
Mindig megírom a táplálékkiegészítő programomat, most is így teszek: elsősorban a teljesítmény-fokozó, savasodás-gátló, regenerációt elősegítő termékek kerültek a palettára:
- Acid Killer: 8 gramm négyfelé osztva
- Locomotive: 6 g négyfelé osztva
- Carni-FX: 1 tasak
A Locomotív kapszulákat kiöntöttem a héjukból és az Acid Killerrel együtt a nap elején vízben feloldva egy palackba tettem őket. Beoldva már könnyű ezt a pár gramm port szemre is négyfelé osztani a hatékony hasznosulás érdekében. A Carni-FX regenerációs célból került a programba és elsősorban edzés után fogyasztottam. Mindenből 1 doboz került felhasználásra. A fizikai aktivitás közben fogyasztottam némi VitarGo!-t (az elején), de főleg Isotec energia-italt.
Minden jó, ha jó
Teljesítettem a missziót az RKC oktatói diploma megszerzésével és megelégedéssel mondhatom, hogy azt kaptam, amit szerettem volna.
Az RKC kettlebell rendszer jó és az oktatás is kiváló! Mivel szinte „kötelező”, ezért így fejezem be: POWER TO YOU! :)
